Idegbeteg.

Este 7:00.
A megbeszélt időpont Harryvel. A kapunknál találkozunk, Chuckyt a lábam mellett tartom a pórázzal, még egy utolsót beszélek Louissal, tréfásan megjegyzi, hogy ha nem élném túl, szeretett. Imádom, szeretem őt. Igazából ez ilyen, szerelem első látásra volt. Legalább is részemről. Az ő részéről meg annyi, hogy sikerült neki bevallania, hogy szeret engem. Amikor 16 éves voltam, akkor lettünk hivatalosan egy pár. 12 éves voltam, amikor először megláttam, ő akkor 16. És hát... Akkor még nem így nézett ki, de ez is mutatja, hogy engem nagyon is a belsője fogott meg. De most ahogy kinéz, ő egy igazi félisten. Amikor nem borotválkozik, puha kis borostája lesz, nem tudom mivel kenegeti, de olyan puha. A hajába belelehet túrni. Annyira szeretem! És a múlthéten rájöttem, hogy baromi jó hangja van. Miközben zuhanyozott hallgatóztam egy kicsit. És kitaláltuk, hogy írunk egy dalt majd közösen, ő énekel én meg gitározok. Miközben ezeken járt az eszem, megláttam egy sötét alakot közeledni. Gondoltam ki az, lenéztem Chuchkyra aki gyorsan rázta a farkát jobbra-balra. Amikor közelebb ért megcsodálhattam őt, fekete hosszú kabátban volt, zsebébe egyszerűen berakta a kezét, egy farmer nadrág díszítette még kecses lábait (természetesen feszülős nadrág) és a cipő ami tegnap láttam rajta. Haja egy hajpánttal volt hátrafogva.
    - Szia Isabelle! - mondja Harry amikor oda ért hozzám és lehajolt hozzám. Csücsörített. Nem tudtam kivenni mit akart, gondolom puszit vagy valamit. Ösztönösen hátráltam és barátiasan megütögettem a vállát. Csodálkozóan rám néz, majd elneveti magát. - Mi van? Nem akartalak megerőszakolni... - mondja. - Bár... - fejezi be de nem folytatja a mondata végét, megnyalja a szája szélét.
     - Fúj! Először is, ne nevezz Isabellenek, hanem Bell vagy Bella vagyok, oké? Másodszor, mit képzelsz magadról te, perverz állat? Elmész te a fenébe! - mondom neki hangosan, felháborodott vagyok, sarkon fordulok és elindulok, valamerre.
Fújtatva elmentem, és titkon reméltem, hogy utánam jön. Egy erős férfi kéznek a szorítását érztem hirtelen a karomon. Azt hittem ez tök romantikus lesz, erre kifacsarta a karom mint egy citromot. Kirántom a karom a keze szorításából, gyorsan felhúzom a kabátom ujját, mert égető érzést éreztem. Tisztára vörös volt a karom. Hitetlenkedve ránézek és elfordulok, hogy ne lássa könnyel teli szememet.
    - Isabelle... - kezdi. - Akarom mondani, Bella. Ne haragudj! - néz rám megint azzal az átkozott kis kutya szemével. Mielőtt bármit is reagálhattam volna, száját a számra tapasztja. Elkerekítem a szemem és ellököm magamtól. Önuralmam elszállt, a kezem is elszállt, Harry arca felé.
   - Szemét láda! - kiálltok rá, kezét az arcához kapta és egy párszor megdörzsölte. Annak nyoma marad. Gondoltam. - Nem is ismerlek! És mi ez, hogy jöjjek ki kutyát sétáltatni? Hol a te kutyád? Azt hitted majd megcsókolsz? Mi vagy te, valami önimádó kis Isten? - kiabálom magamból kikelve, lökök rajta egyet. Hátrafelé hátrálok, majd sarkon fordulok és ott hagyom. Most már másodszorra.
Elkapja a karom, másodszorra. Ezzel egy darabig el voltunk. És tényleg így ment egy ideig, amíg meg nem csörrent a telefonom. Louis volt az, egy pillanatig némán néztük egymást Harryvel, remélem észrevette, hogy a szememmel azt sugallom "dögölj meg". Utálom őt, nem is tudom miért hittem azt, hogy tetszik nekem. Mekkora barom vagyok! Majdnem tetszett nekem, miközben álmaim férfija a barátom. Fogadom Louis hívását.
   - Szia! - szólok bele remegő hanggal az idegességtől.
   - Minden rendben? - kérdezi aggódó hanggal, észlelte a hangomon, hogy valami nem stimmel. A hangjától kicsit megnyugodtam, imádom, hogy ilyen hatással van rám.
   - Nem! Semmi nincs rendben! Itt vagyok ezzel az egoista majommal! Megpróbált megcsókolni és a kezem is fáj! - mondom magamból kikelve, aztán rájöttem mit mondtam, Louis egy pár másodpercig hallgatott. - Bébi...? - kérdezem félve.
   - Gyere át Bells. Szeretlek. - mondja idegesen majd lerakja. Sóhajtva elteszem a telefonom a kabát zsebembe, majd észreveszem, hogy Harry engem néz. Konkrétan bámul.
   - Mi van? - kérdezem ingerülten.
   - Kislány... - kezdi, és nevetgélni kezd. - Rossz emberrel kezdtél ki, ha még egyszer így hívsz... - mondja, és hallom, hogy kifújja közben a levegőt,lassan. De nem folytatja a mondatot.
   - Mi lesz akkor Harry? Nem félek tőled! Te beképzelt, egoista, nyalizós, senkiházi férfiribanc! - ordítom az arcába.
Őszintén megijedtem. Harry elindult felém megállt előttem és...és...felemelte a kezét, a magasba. Kezet emel egy lányra? Igen, egy nagy pofont kaptam tőle. Undorral ránézek, majd kitört belőlem a zokogás. Elkezdtem rohanni, a kutyámat útközben bezártam az előkertünkbe, és szaladtam tovább, egészen addig amíg Louis házáéknál meg nem álltam a kapu előtt. Tudom, hogy nincs bezárva a kapu ezért megragadtam a kilincset, lerántottam és berontottam a házba,a szobájáig meg sem álltam. Berontottam az ajtón, épp' a babzsák fotelében ült és ujjait morzsolta. Láthatólag ideges volt. Amikor meglátott felpattant és jó erősen magához ölelt, mélyen beszívtam az illatát, majd gyengéden eltolt. Képzelem hogy nézhettem ki. Fekete lefojt és elkenődött szemceruza az arcomon, Harry kéz lenyomata az arcomon, és a karom még mindig égő vörös volt.
Louis a szemével végig mér.
  - Hol van az a szemétláda? - kérdezi a fogai közt sziszegve és kiront az ajtón, kint sötét van és hideg. Egy száll pólóban kiszaladt az utcára. De hagytam.
Zokogva becsuktam az ajtót, neki dőltem és lecsúsztam a földre.
 

Bunkó.

   - Most min nevetsz? - kérdezi gyorsan Harry amikor anyát közeledni látta felénk.
   - Hát nem is tudom, talán azon amit előbb mondtál?! - kérdezek vissza.
   - Ki mondott az előbb mit? - jött oda anya hozzánk mosolyogva. Érdeklődő arcot vágott.
   - Jajj, semmit Kristen! - veti oda Harry engem bámulva.
Ránéz anyámra és előveszi a "jó kisfiú vagyok, imádjatok!" mosolyát. Hah, na persze. Felháborodva nézek rá. Harry feláll, leporolja a térdét, még egyszer rám néz, majd csevegni kezd anyával. Ezt nem bírom nézni. Kétszínű lenne? Utálom a kétszínű embereket!
    - Mi az, hogy semmit? Anya! Azt mondta, hogy szexi vagyok! - kiálltom, de ahogy elnézem, anyám jól elszórakozik rajtam.
Harryvel együtt el nevetgéltek ott ketten, beszélgettek. Most ellenem fordultak? Elindultak befelé a házba, én meg utánuk kullogtam egyedül. Anya még mindig úgy tűnik nem hisz nekem, úgyhogy bepróbálkozok újra.
     - De anya... - nyávogom miközben még mögöttük sétálok, nem igaz, milyen lassan mennek!
     - Isabelle! Kislányom! Nyugodj le, Harry csak kedveskedni próbált! Örülj neki, hogy egy fiú ezt mondta rád! - mosolyog
     - Ja, amúgy se igaz. - motyogja magában Harry.
     - Mivan? - méltatlankodok. - Na jó, anya! Kérlek! Nem mehetne el ez az... - végig mérem gyorsan a szememmel. Nem, nem mondhatom rá, hogy félisten. - Ez a bunkó ember? - folytatom végül. Anya meglepődötten néz rám, mintha magyarázatra várna, de most hidegen hagy.
    - De, éppen menni készültem. - mondja Harry nyugodt hangon.
    - Hála a jó istennek! - kiálltok fel és közben letérdelek a földre, kétszer meghajolok, és megcsókolom a padlót. Kicsit túljátszottam. Hallom Harry halk kuncogását. Annyira aranyos!
     - Rendben van,viszlát Harry! Akkor ahogy megbeszéltük, holnap! Isabelle, kísérd ki! - parancsol rám anya, rám mutat a mutató ujjával és villámokat szór a szemével. Valami rosszat csináltam volna?
Még anya egy jó párszor megkínálja Harryt innivalóval, beszélgetnek, nevetgélnek és a fiatal ember végre készülődik. Ráteszi a kutyájára a pórázt és megáll az ajtó előtt. Meglepődötten ránézek. Pár másodpercig némán farkasszemet néztünk, aztán morogva kinyitottam az ajtót előtte. Jézusom, kakaót ne csináljak neki? Még be is takargatom ha kell. Éppen, hogy csak átléptük a küszöböt, egy kar süvít el mellettem és a falnak támaszt a másik kezével. Így álltunk, hogy Harry egyik kinyújtott karja a fejemnél a falat támasztva, a másikkal meg szorít, nehogy elmenjek. Alkalmam nyílik rá jobban megvizsgálni arcát. Gyönyörű arca van, gyönyörű szemei. Az egész pasi gyönyörű! A nagy ábrándozásokból kitérve, nem értem mit akar tőlem Harry, erővel ellököm magamtól.
     - Mi van? Mit akarsz? - kérdezem ingerülten.
     - Hmm... - mondja és megharapja a száját. - Gyere el velem kutyát sétáltatni. - néz rám baba arccal. Először tiltakozóan megrázom a fejem, erre kiskutya pillantással néz rám. Végül beadom a derekam.
     - Mondjuk holnap?
     - Mondjuk holnap. - válaszolja és elmosolyodik.

Az estét Louissal töltöm. Összebújva éppen filmet nézünk, amikor megcsörren a telefonom. Louis felkapja.
     - Haló! Christian Grey irodája! - szól bele Lou mivel idegen szám volt. Gyorsan számra tapasztom a kezem, nehogy lehessen hallani a nevetésem.
     - Ki? Aha. Ja. Értem. Mit is akarsz pontosan? Hogy én? A barátja. Ja. Aha. Ja. Oké. De mi van ha nem akarom? Jó, jó nyugi haver. Adom. - mondogatja Louis, azt pontosan nem értettem, hogy kibeszél a vonal másik végén. - Bells, valamilyen Hugó hív. - tartja felém a készüléket. Imádom amikor így hív.
     - Mi van? Az ki?  - kérdezem röhögve, vállat von én meg kikapom a kezéből a mobilomat. - Haló! Ki az? - kérdezem a kelleténél kicsit hangosabban.
    - Harry vagyok. Nem tudom a barátodnak honnan jött ez a név, hogy Hugó. Szóval, áll a holnapi randi? - kérdezi Harry, és telefonon keresztül láttam, hogy vigyorog. Ránézek Loura aki nem ért semmit.
    - Először is. Ez nem randi! Érted? Nem randi! És miután úgy letámadtál a falnál majd megkérdezted bele mentem! Nem randi! Elmondjam más nyelven is neked, te beképzelt hólyag? - oktatom ki. Még egy párszor elkellett magyaráznom neki, hogy ez nem randi lesz, de végül megértette. Amikor letettem a telefont, sóhajtva Louisra nézek.
   - Ki volt ez a seggfej? - kérdezi, és látom, hogy kezét ökölbe szorította.
   - Senki, nyugi. Csak egy paraszt akit anyám által ma ismertem meg. Semmi nincs közöttünk! Csak téged szeretlek. Érted? És elhívott kutyát sétáltatni. - mondom mosolyogva.
   - Jó, de ha bántani mer téged...én, én... - mondja idegesen. - Nem is tudom, mit csinálok vele! - megfogtam ökölbe szorított kezét, ellazítottam és megpusziltam ujjai végét.
 

Minden így kezdődik.

Átlagos 18 éves lány vagyok, egy idegesítő anyával,egy piercingel az orromban, egy kutyával, a világ legjobb pasijával és egy gitárral. Ilyen lány a szomszédból feelingem van. Semmi extra. Doncasterben élek mint már mondtam, anyámmal Kristennel. Az életem mindegy, a barátom Louis egy álom. Hat éven át szenvedtem érte míg, kimondta Ő, hogy szeret. Gondolom tudjátok, összejöttünk. '91-ben született, 25 éves lesz decemberben. Én meg 18. Anyám először nagyon tiltakozott de, a kor nem számít, nem így van?
      - Isabelle! - hallom anyám kiálltását lentről. Gyorsan lerakom Louist aki éppen a vonalban volt.
Felkászálódok az ágyról, gyorsan belebújok a mamuszomba. Hallom, hogy anya valakivel beszél.

- Nem hiszem, hogy telefonon beszélgetne valakivel, ki van itt? - gondolom magamban
      - Isabelle! - hallom egyre hangosabb hangját de, mintha másabb lenne, talán vékonyabb.
Amint leérek a lépcsőn Chucky oda rohan a lábamhoz, amint lehajolok hátradobja magát és nyalogatni kezdi a kezem. A szép kis spánielt simogatom, gügyögök neki, amikor észre nem veszek Chucky fejénél kettő cipőorrot. Egy pillanatra megáll a lélegzetem, de nem merek felnézni. Férfi cipő az biztos, de a mi házunkban Lou-n kívül nem nagyon járt férfi. Apám meghalt amikor négy éves voltam. A papa meg nem itt lakik, hanem Kanadában. Észbe kapok és hallom, hogy anyám a nevemet mondogatja. A két férfi cipő még mindig ott van.
      - Isabelle! - kezdi a mondandóját anya, utálom amikor így hív. - Ő itt Harry. Harry Styles. - mondja, és rámutat a fiatal emberre.
Ekkor már teljesen felálltam és szembetaláltam magam egy férfi mellizommal. Megemelem a fejem és elállt a lélegzetem. Nem, nem szabad. Barátod van. A fiúnak gyönyörű zöld szemei voltak, ingje alól kilógott egy tetoválás a mellkasáról, de nem tudtam kivenni mi lehet az. Szép göndör haja hátra volt simítva. Egy sötétlila ing volt rajta, meg egy fekete csőnadrág és a cipő amit előbb láttam. Érzem, hogy valami szagolgatja a lábam szárát, túlságosan is elvesztem a fiú szemében ahhoz, hogy észrevegyem egy kutya van vele, pórázon tartja.
A fiú észrevette, hogy túlságosan is őt bámulom, elvigyorodik. Meglátom két kis gödröcskéjét az arcán.
     - Szia! Harry vagyok, te meg Isabelle. - mondja mosolyogva és kezet nyújt.
     - Öhm... Szia. Csak simán Bella. Vagy Bell, ahogy neked tetszik. - mondom félénken és kezet rázok vele.
     - Hát akkor szia, "csak simán Bella" - mondja gúnyosan, és megint megjelennek a gödröcskéi.
Mivan? Gúnyolódik? Nem ismer még engem...
     - Szép cipő, hol vetted? A hetvenes években? - vágom vissza csípőből. Lehajtja a fejét és halkan elneveti magát. Mint aki nyert, bólintok egyet magabiztosan.
     - Szóval... - köhint egyet anyám. - Harry azért jött, mert pároztatnánk a kutyákat. - mondja mosolyogva. Meglepődtem. - Talán kezdhetnénk azzal, hogy megpróbáljuk összebarátkoztatni őket. - ajánlja fel ötletét anya.
     - Igen, ez remek ötlet. - mondja Harry anyát megerősítve.
Kimegyünk a kertbe, előttem anya, kezében Chucky aki egyfolytában nyüszít. Harry megy anya mellett, ő csak nyugodtan viszi a kutyáját maga mellett a pórázban. Közben alkalmam nyílik rá, hogy megfigyeljem hátulról. Szép válla van, haja tökéletes így, hogy hátra van simítva. Aztán megfigyelem a lábát, és sajnos vagy nem sajnos, de rá kell döbbennem, ennek az embernek jobb lába van mint nekem. A kutyákat elengedték a fűben, amikor a hím kutya odapróbál menni Chuckyhoz, idegbeteg állat módjára elkezdi leugatni a hím fejét. Ez az én kutyám.
Már vagy egy órája próbálja anya és Harry összeszoktatni a két kutyát, de nem nagy sikerrel.
    - Hát kiskutyám. Ennyi volt mára. - mondja Harry miközben leguggol, és elkezdi simogatni a kutya fejét. Az a kutya annyira ellenszenves nekem! - A nők már csak ilyenek, felajánlod magad, de nem kellesz nekik. Kivéve ha van pénzed. Akkor jöhetsz szóba te is blöki. - mondja a kutyának. Erre a mondatra kettő dolog ugrott be, az egyik, hogy biztos bolond a csávó amiért így beszél a kutyához. A másik, hogy ezt nem hagyhatom szó nélkül. Leguggolok a kutyámhoz és én is elkezdem mondani neki.
    - Ne aggódj Chucky, hogy ez nem jött össze. Tudod a férfiak csak dugni akarnak. - mondom teljesen komoly hangon. Érzem magamon Harry pillantását. - Mivan? - kérdezem unott hangon.
    - Semmi csak... - itt abbahagyja és körül néz, hogy anyám nincs-e a környéken. - Mondták már, hogy rohadt szexi vagy? - kérdezte. Ez az ember perverz? Mi ütött belé? Nem tehettem mást, kitört belőlem a röhögés.